A II. világháború után az újságok és a politikusok az egyenlőségről és testvériségről írtak, arról viszont nem, hogy még húst is ritkán lehet kapni. Az olvasók pedig el sem tudták képzelni, hogy a „nagykutyák”, vagyis a főkáderek otthon narancsot is esznek, a rózsadombi villában, melyet a párt osztott nekik. Egy kádercsalád mindennapjai és egy apa története, akit egész életében kísértett a hazugság.